Kár volt ma felkelnem, de mégis megtettem, mert muszáj volt. Reggel 8:30-kor arra ébredek, hogy valaki örült mód csörgeti a lakás telefont.... Apukám volt az, remegő hangon...Gyere le gyorsan, mert anyádnak feltörték a kocsiját....
Gondolhatjátok, hogy mit éreztem abban a pillanatban....Azt sem tudtam, hogy hová kapjak... A farmeremhez, ami mellettem hevert a kanapén, vagy a szamurájkardhoz ami fent lóg a falamon. A farmer messzebb volt, de mégis érte nyúltam először, pedig a kard jobb választás lett volna. Gondoltam, gyorsban végzek magamon egy harakirit, de átgondoltam....
Nagy nehezen lekászálódtam az utcára, ahol anyuék már vártak rám... A szemem könnyezett a hidegtől, a lában csak vitt magától.... Odaértem.... Anya kisírt szemmel várt rám, és a nyakamba borult.....Nagyon rossz volt....:((( Apa mellette állt és próbálta megnyugtatni, de mindhiába. Nem ettem semmi, de már a cigi a számban volt, apa kérdezte is, hogy ilyen korán miért gyújtottam rá. 4 órát álltunk az utcán, mire megjöttek a rendőrök... Azt hittem a szar is belém fagy. De megoldódott. :))) Minden jó, ha a vége jó nem igaz??? :)
A Titokkal kapcsolatban még nem mondhatok semmit, csak annyit, hogy Március 30. :)))) Ígérem idejében megtudjátok majd. Ma nem voltam edzeni. :( Ettől ki is vagyok rendesen. Na, majd holnap bepótolom. Most megyek a híres neves Facebook-ra és ott fárasztom tovább az embereket. :))) Holnap jövök, és mesélek....